...nem ér aranyat, inkább csak nagy szívás. Tallinnban egyáltalán nem meglepő, de én előszeretettel háborodok fel minden egyes alkalommal, hogy ez akkor sem normális. Mintha nem élnék itt több mint 2 hónapja...
Azt hiszem kijelenthetjük: az örök nyárhoz könnyebb hozzászokni, mint az örök télhez. És ha már ilyen hatalmas életbölcsességet sikerült megfogalmaznom úgy döntöttem megosztok pár általános infót Észtországról, az elmúlt időszak tapasztalatai alapján.
1. Ne keresd a pékséget!
Ha a frissen sült, ropogós zsömlék, kiflik és kenyerek szerelmese vagy és Észtország felé visz az utad el kell, hogy keserítselek. Miután rögtön a második napomon 3 lendületes és kétségbeesett kört tettem a Rimiben (helyi szupermarket) a pékáru részleg után kutatva, rá kellett jönnöm, hogy itt olyan nincs. Cserébe ott az előre csomagolt, szeletelt toastkenyér kánaán, kompenzálásként pedig a barna kenyeret is több különböző árnyalatban lehet kapni. (Egy bizonyos szinttől már inkább feketének nevezném, de meglepően finom tud lenni egy jó sajtkrémmel kombinálva.)
Lassan olyan leszek mint egy öreg néni, aki mindig az időjárás miatt panaszkodik...Nem hazudtak, mikor azt mondták Észtországban minden nagyon flottul működik, az egyetlen gond az időjárás... Március végén a legszélesebb mosollyal váltottam a tavaszi kabátomra, ám ez a boldogság kb. 1 hétig tartott. Itt az április, és ismét a bélelt csizmámat meg a hosszú téli kabátomat hordom. Állítólag néha még májusban is havazik... már alig várom.
Azért titkon remélem eljön majd a nap, mikor végre hazapostázhatom a télikabátomat.
3. Alapnyelv az észt, és többnyire az angol is csak harmadik a sorban, az orosz után
Általános tény, hogy az észtek egy része nem, vagy nehezen beszél angolul, oroszul viszont annál könnyebben. Persze ez függ attól is, milyen korosztályban és környezetben mozog az ember. A fiatalok többségével gördülékenyen lehet kommunikálni és az idősebb generáció is igyekszik felzárkózni, de néha azért akadnak vicces helyzetek.
Az észt nyelvet, ha nagyon kéne hasonlítani valamihez egy folyamatosan pattogó ping-pong labdához tudnám. Volt lehetőségem eleget tanulmányozni és bár néhány szót már értek, azért perfekt nem lettem. Köszönni viszont tudok és lelkesen szoktam is. :) (Tere! itt annyit tesz szervusz!)
4. Dolgos, zárkózott népség
Erről már meséltem korábban is, de szerencsére akadnak pozitív kivételek, már ami a zárkózottságot illeti. A szülőszobán próbálom ezeket a pillanatokat elcsípni, bár ott is néha meg tudok lepődni a nagy komolyságon (és nem az ott dolgozók részéről). Lehet ez csak nekem szól, sokak szemében látok némi kétkedést, amikor belépek a szobába. Annak ellenére, hogy viszonylag sok külföldi tölt el hosszabb-rövidebb időt Észtországban, az itteniek kicsit szkeptikusan állnak hozzájuk.
Viszont nem is
olyan régen volt egy nagyon kellemes tapasztalatom. Ugyan császármetszés lett a
vége, de az azt megelőző időszakban végig könnyedén kommunikáltunk, megvolt a
közös hang, még érdeklődő, személyes(!) kérdéseket is kaptam a szülőktől,
amikor bemutatkoztam. Ezt a fajta egy hullámhosszon levést eddig nem sokszor
éreztem itt.
Ezen kívül
megesik, hogy a boltban vagy a postán is tudnak mosolyogni, ha szép napot
kívánsz, de többnyire mindenki megy, végzi a dolgát, semmi felesleges
csevegés, ha nem muszáj. Nyafogásnak hangzik, de néha hiányzik, hogy valaki
megkérdezze "na és hogy vagy?".
5. Szupermarket- és pláza-hegyek
Mit lehet
csinálni ha rossz az idő? Vásárolni. Azt hiszem ebben a szellemben épült ki
ennyi üzletlánc és pláza Tallinnban. Nagy előny, hogy legyél a város bármely
pontján, biztosan van egy nagyobb szupermarket onnan pár percnyi sétára. Az árak
jók, minden ott van egy helyen, és ha az ember ügyes, jó kis akciókat lehet
kifogni.
6. É(sz)tkezés
A különös
kenyér-kultusz mellett mindenképp meg kell említeni a híres észt csokit.
A Kalev nevezetű helyi manufaktúra több, mint 200 éves múlttal
rendelkezik és okkal szorítja ki a polcokról a Milkát, a Kindert meg az egyéb
nagymárkákat. A csokitól a nápolyin át a cukrokig mindent gyártanak és a
helyiek esküsznek rá, amit abszolút megértek! Tényleg nagyon finom! :)
Aki szereti a jó
teákat, annak Észtország mindenképp megér egy látogatást (vagy egy kedves
itteni ismerőst, aki időnként hazaküld egy csomaggal). Én alapvetően inkább a
kávéra esküszöm, ám a hideg és az itteni gyümölcstea-kínálat engem is
elcsábított. Nem vagyok szakértő, de mintha intenzívebb lenne az itteni teák íze.
A cukorral és a citrommal is lehet bátran spórolni.
Mindezek mellett
van tejföl (!), széles tejtermék-kínálat és sajtkrém-hegyek különböző
ízesítésben - a standard fűszeres és paprikás mellett feltűnik a sült csirkés,
garnélarákos vagy füstölt lazacos változat is. Bevállalósak és ínyencek
előnyben! (Én egyelőre nyuszi vagyok, és a natúrt fogyasztom.)
Március elejétől
pedig (legnagyobb megdöbbenésemre) megjelent az áfonya, az eper és a málna is
az üzletekben. Én csak a kóstolós standokról csipegettem eddig, ötletem sincs,
hogy honnan hozzák és miért ennyire finom már most. :D
7. Látnivalók, természet
Az észtek nagyon
szeretik a természetet, amikor nem dolgoznak és az idő is kedvez nekivágnak
valamelyik közeli vagy távoli (nemzeti) parknak. Sajnos a februári egynapos
vízeséses látogatásom óta nem volt alkalmam ilyen helyre eljutni, de a hónap
végére már tervben van egy hasonló jellegű kiruccanás.
Tallinn nem
bővelkedik annyira sok látnivalóban, vagyis attól függ, ki mit tekint annak. Az
Óváros mindenképpen megér egy sétát, nagyon hangulatos a színes házakkal, remek
panoráma nyílik a városra bizonyos helyekről, és a bevezető úton télen egy
szuper korcsolyapálya várja a látogatókat.
A civilebb
városrészek talán inkább építészeti szempontból érdekesek (ha valakit vonzanak
az északi és orosz stílusban épült házak). A városközpont modern része pedig
tartogat egy-egy felhőkarcoló-magasságú (persze nem New York-i viszonylatokban) irodát/plázát/hotelt is. Egyszóval vegyes a
kínálat és a precíz tömegközlekedésnek köszönhetően egy nap alatt simán
bejárhatóak a legfontosabb helyszínek.
