Youth Camp 2018

Avagy minden ami Málta :D

Sokan tudjátok, hogy cserkész vagyok, immár 8 éve aktív tagja egy fantasztikus közösségnek. Szeretek nyaranta 10 napra eltűnni a civilizációból, fura játékokat ismerek, ha valaki kiejti a száján az unikornis szót elmosolyodom, mert a legjobb barátaim jutnak az eszembe, szentül hiszem, hogy a Nutella minden gondot megold, nem utolsó sorban pedig megtanultam milyen a jó csapatmunka és ennek köszönhetően mennyi szuper programot lehet szervezni. (Innen is millió pacsi meg ölelés mindenkinek, akiknek ezt köszönhetem! A Youth Camp alatt sokat gondoltam rátok! :) )

Tudtam, hogy Máltán élni egész más lesz, mint otthon. Nemcsak az új környezet miatt, hanem mert a munka és az időbeosztás itt sokkal képlékenyebb fogalom. Az elején határozottan az az érzésed támadhat, hogy semmi sincs rendesen megszervezve. És mégis minden működik! Aki pedig a rendszerességhez van szokva, annak nehéz felvenni ezt a fonalat. (Ez lennék én :D)
Azt hiszem a tenger, az állandó napsütés és a "sziget feeling" lelassította az itt élő népeket. És valóban; ha csak 15 percet sétálsz Gozón rájössz, hogy az élet szép, és ugyan minek rohanni?

Éppen ezért itt létezik, hogy egy sima hétköznap a bank bezár délben, hogy a boltokban 12:30-16:00-ig szieszta idő van, hogy amikor ebédszünetet kapsz munka közben és megkérdezed mikorra gyere vissza azt a választ kapod, hogy "kényelmesen ebédelj meg, majd utána, nem szabjuk meg meddig ehetsz", és hogy elvállalsz egy feladatot, de néhány órával előtte kiderül, hogy teljesen mást kell csinálnod.
Azt hiszem az EVS programom nagy kihívása (lesz) ehhez az új életvitelhez alkalmazkodni! :D
Mert minden megoldódik akkor is, ha éjfélkor még nem tudja az ember, hogy másnap hányra kell mennie dolgozni. Erre kreáltuk a többiekkel a "Relax, you are in Gozo" kifejezést és előszeretettel mondogatjuk egymásnak ha a dolgok 180 fokos fordulatot vesznek és fogalmunk sincs hol és mikor lesz a következő feladatunk.

A fentiek fényében remek első tapasztalat volt a Youth Camp, ami egy ifjúsági tábor az Erasmus program keretein belül. Évek óta az ERRC szervezi Gozo szigetén, az egykori Azúr Ablak helyén; Dwejrán. Európa különböző pontjairól érkeznek 15-17 éves fiatalok, akik nomád körülmények között sátoroznak itt 10 napig. A tábornak általában van egy témája (idén a környezetvédelem és az egészséges életmód volt), aminek keretein belül interaktív programokon vesznek részt, emellett pedig bejárják Gozót és Máltát.

Fungus Rock, Dwejra

Ha eddig nem folytak volna össze a napok a fejemben, a tábor alatt ez garantáltan megtörtént.
10 napos kalandunk 8 db klasszikus cserkészsátor felállításával kezdődött egy tikkasztó hétfő délután, az árnyékban nem túl gazdag, viszont annál gyönyörűbb, sziklás Dwejrán. A kezdeti  "hogyan fogjunk hozzá?" dilemmázást hamar megmentette néhány helyi cserkészarc, akik lejöttek hogy koordinálják a műveletet. Így csak 6 órába telt :D

A sátrak leszállításakor egy dolgot kipipálhattam a bakancslistámon: tűzoltóautóban utazni, ami a  speckó felszerelés helyett sátrakkal, cövekekkel és tábori kellékekkel van tele, és ami (természetesen) 5 km-rel Dwejra előtt lerobbant :D

Miután este 10-re némiképp állt a tábor és mindenki a jól megérdemelt pizzáját majszolta, volt alkalmam megismerkedni néhány helyi vízimentőssel és ERRC taggal, ami tovább erősítette bennem azt a  pozitív megérzést, hogy rengeteg a jófej ember itt! :)

Youth Camp, Building Crew :)

A tábor előtt lehetőségünk volt feliratkozni néhány programra/napra, amikor a helyszínen segítünk. Na ez a beosztás kb. a 2. napig élt :D Andrii és Vitaliy a "mindent megoldó" brigádként leköltöztek a táborba, javították a generátort, szerelték a fürdősátrat, koordináltak, helyettesítették a főszervezőt, ha kellett. Mi pedig Kathrinnal és az ERRC bázisán főként irodai teendőkkel foglalkozó Carollal megalakítottuk a konyhás csapatot. Csupán az ebéd el(ő)készítése volt a feladatunk, de amíg nem vált világossá, hogy ez minden nap ránk fog hárulni, addig volt egy kis káosz. Utána már rutinosan vettük a kenyeret, a tortilla lapot, a zöldségeket, a felvágottat meg a sajtot 60 főre. Én pedig megtanultam helyesen ananászt felvágni. :D Valahányszor a táborozók megláttak minket széles mosollyal fogadtak, tudták hogy hamarosan ebéd lesz. :D

Törökországból, Romániából, Ukrajnából, Szlovákiából, Lengyelországból, Görögországból, Georgiaból, Litvániából, Örményországból és Azerbajdzsánból érkeztek a résztvevők. A nemzetiségeken túl tovább színesítette a közösséget, hogy a görög és török csoportban is volt néhány siketnéma résztvevő. Közvetlenségük abszolút háttérbe szorította ezt az apró tényt, és azt hiszem mindenkiben felkeltette kicsit a jelnyelv iránti érdeklődést. :) 

A konyhás teendők mellett Kathrinnal általában a délutánokat is a táborban töltöttük, esténként sima vacsora helyett többször volt barbecue, ami az elképesztő gozoi naplementékkel kombinálva mindig elfeledtette velünk, ha épp nehezebb volt a nap. (Már vagy 6 millió képem van az itteni naplementékről, de egyszerűen megunhatatlanok!)

Volt alkalmunk néhány programon is részt venni, kreativitásunkat (és a legmenőbb cserkészjátékokat) elővéve ismerkedős játékokat játszottunk, illetve "újrahasznosítós" workshop-ot tartottunk, ahol a résztvevők műanyag flakonokból és a házunkban összegyűjtött újrahasznosítható szemétből kreálhattak magunknak érdekes dolgokat. (A Pinterest és a máltai környezet inspiráló hatására mi egy medúzát készítettünk. :) )

Ezzel párhuzamosan a helyi rendezvényeken is dolgoztunk, így egyáltalán nem unatkoztunk. Bevallom voltak nehéz napok, legtöbbször az zavart meg minket, hogy nem mindig tudtuk; a programon segítsünk, vagy az ennivalót készítsük? Azt éreztük mindkét fronton szükség lenne ránk, és a feladatok leosztása nem volt egyértelmű, ami olykor kisebb feszültséget eredményezett. Így kötöttünk ki a "segítünk, ahol csak szükség van ránk" pozíciónál, ami az 5.-6. nap fele annyira lefárasztott, hogy elkezdtük számolni a napokat visszafele.
Közben azért sok hasznos gondolat és ötlet fogalmazódott meg bennünk. A táborzáró megbeszéléseken mi is helyet kaptunk az asztalnál, és nagyon jól esett, hogy bár csak 2 hete vagyok a csapat tagja számít a véleményem.
Bármennyire is kaotikus volt a tábori helyzet valahogy mindig mindent megoldottunk, amiből sok nevetés és remek sztorik születtek. Minden jó, ha a vége jó: számomra szuper csapatépítő alkalom volt, sokat köszönhetek ennek a 10 napnak! :)

Blue Hole, Dwejra

Inland Sea, Dwejra

Azure Window Memorial, Dwejra

ON Service

Néhány nap belerázódás, illetve képzés után az ERRC hivatalos elsősegélynyújtójaként a gozoi lóversenyeken és egy máltai sörfesztiválon (The Farsons Beer Festival) találtam magam.

A lóversenyekről tudni kell, hogy legalább annyira népszerűek itt, mint a nappal tűzijátékozás, és bár vannak lóversenypályák, a gozoi hagyományok szerint az utcán rendezik meg őket. Bevallom a szabályokról és a futamok rendszeréről nem tudtam meg túl sokat, viszont a hangulat és a sebesség annál érdekesebb volt! Íme egy kis ízelítő:

A felvezető és a záró kocsin utazók száma minden futam után nőtt. (A gyors transzport mellett a másik vonzó tényező a kocsi hátuljában elhelyezett hűtött sörrel teli hordó lehetett. :D )
Ami a baleseteket illeti szerencsés műszakokat fogtam ki, nem volt sok dolgunk. A többiektől tudom, hogy általában a belvárosi versenyeken több eset van; az utcák még szűkebbek, a bámészkodók pedig a futamok közben szeretnek átsétálni egyik oldalról a másikra.

A sörfesztivál helyszíne a Ta' Qali nevű máltai kisváros volt. Olyan, mint egy mini Sziget fesztivál, csak itt nincs sátrazás, kizárólag este 7-től nyitják ki a kapukat, hajnalig tart a móka, utána elpakolnak és bezárnak, majd következő nap folytatják. Mindezt 10 napon keresztül.
Ta' Qali-ba eljutni Gozóról minden alkalommal kalandos volt. A komppal első nap átteleportáltuk a mentőautót, ami 10 napig a fesztivál helyszínén parkolt. Így mindig csak az aznapi műszakosokat kellett átjuttatni egy kisebb kocsival, no meg a mentőautó kulcsát! (Fontos tényező, előfordult hogy ez kimaradt... :D)

Az első műszakom egy jó meleg vasárnapra esett. A vasárnapokról tudni kell, hogy kocsival majdnem lehetetlen feljutni a Gozóról Máltára tartó kompra, mert az összes máltai városlakó akkor indul haza a nyaralójából. (mint nyáron az M7-es Budapest felé vasárnaponként) Szóval az első műszakot egy 45 perces aszalódással kezdtük a kompra várakozó kocsisorban, majd a hatalmas dugóban folytattuk Máltán, végül egy 1,5 órás késéssel érkeztünk meg Ta' Qali-ba.

A sörfesztivál elsősegélynyújtós szempontból viszonylag eseménytelenül telt: néhány ragtapaszon és millió "bocsi, merre találom a wc-t?" kérdésen kívül itt sem volt sok dolgunk. Bár én titkon mindig valami akcióban reménykedtem mindkét rendezvénynél (nem mintha rosszat kívánnék másoknak, csak valami izgi eset jó lett volna :D ) a végén már örültünk a laza műszakoknak. Párhuzamosan ugyanis elindult a Youth Camp, amit az ERRC szervezett, mi pedig EVS önkéntesként és egyben ERRC tagként aktívan részt vettünk a lebonyolításában. A táborról részletesen majd a következő bejegyzésemben mesélek :)

"Gozo, the most rewarding extra mile" - avagy az első turistáskodások

Amióta csak leszálltam a repülőről és megláttam az első pálmafákat tátott szájjal járom az utcákat. A nagyváros után Gozo igazi paradicsom, amiről az ember nyaralás címszó alatt álmodik. A szűk utcák, a pici házak szorosan egymáshoz építve, a hangulatos tetőteraszokkal valóban azt az érzést keltik, mintha egy másik világba csöppentem volna.

Bár az apartmanunk a kórház mögött van, nem nagyon hallani a mentők szirénáját. Kicsi sziget, kevés eset. :) A mellettünk zajló útépítés azonban annál inkább "feldobta" a reggeleinket az elmúlt napokban. Általában reggel 6-kor kezdték és délelőtt 10-re már "be is fejezték" a munkát. Az érkezésem után meglepő módon felgyorsultak az események és amin (a többiek elmondása alapján) 3 hónapot szöszmötöltek, most befejezték 4 nap alatt. Ilyen ez a máltai mentalitás: kényelmes "majd holnap" munkatempó egy darabig, aztán előbb-utóbb minden elkészül. Abszolút nem stresszelnek rá a dolgokra. :)

 Már a megérkezésem délutánján nekivágtunk Victoria felfedezésének. Bár a sziget csupán 68 km2, a legközelebbi part (Xlendi) is jó fél óra sétára van. Buszok járnak ugyan, de csak óránként egy, így érdemes előre tervezni, ha az ember időben szeretne eljutni valahova.
Gozón sziklás és homokos partok is vannak, a naplementék pedig egyszerűen gyönyörűek! Az emberek vidámak, kedvesek, közvetlenek, a szezon alatt (ahogy az lenni szokott) rengeteg a turista, hétvégente pedig megtelik a sziget a máltai "városlakókkal". (Gozo olyan nekik, mint nekünk a Balaton.)

A vízimentős vizsgával együtt eddig már négy parton is jártam: Xlendi, Xwejni, Ramla és Marsalforn. (Fura ez a máltai nyelv, egyelőre a legtöbb hely kiejtése nehézséget okoz, de azt már megtanultam, hogy az "X"-et "S"-nek ejtik.)
Eddigi személyes kedvenceim a partok közül Ramla és Marsalforn! Vigyázat képcunami következik! :)


Xlendi

                                                                   

Ramla

Xwejni

 Marsalforn

Marsalforn nem csak a szuper látvány miatt ragadott meg, hanem mert életemben először itt könnyűbúvárkodtam (itteni szóhasználatban csak snorkeling). Andrii aznap itt volt szolgálatban, ő ajánlotta, hogy ha tudunk menjünk, mert egy gyönyörű helyet talált a part mentén. Máltán nagyon népszerűek a tengerhez kötődő vízisportok, és számos lehetőség kínálkozik az egyszerű turistáknak is. Az igazán profik búvárkodnak, de a legtöbben csak előkapják a búvárszemüveget meg a pipát és a felszínről figyelik a tengert. (Ez a snorkeling.) Miután Andrii műszakja lejárt és Kathrin is előkészítette a vízálló kameráját, nekivágtunk a tengernek. A strandolóktól távolabb, a mélyebb vízben kezdtük és a part mentén haladtunk végig kb. egy órán keresztül. Gyönyörű volt, szinte kis hableánynak éreztem magam, ahogy a halak elúsztak mellettünk! :D El is határoztam, hogy beszerzek egy saját snorkel szettet!

Érkezésem és az első napok

Már egy hete élek Gozo szigetén, de egyelőre még a berendezkedő fázisban vagyok. A cuccom fele még a bőröndben lapul, előfordul hogy magyarul jönnek a számra a szavak, legnagyobb támaszom pedig a Google Maps és a VisitGozo, ha elindulok itthonról.

Gyorsan lekopogom, elég gördülékenyen ment a beköltözésem. Bár a gépem kicsit késett, hétfőn délután a megbeszéltek szerint egy kedves helyi taxisofőr várt a reptéren. Lendületesen el is indultam a kocsi felé, hogy beszálljak (természetesen) a jobb oldalra. Csak hogy Máltán jobb oldalon van a kormány. A taxisnak a szeme se rebbent, kedvesen útba igazított, gondolom sok ilyet látott már.. :D Egyébként itt mindenki nagyon gyorsan vezet, a helyiek elmondása szerint sok a baleset is. Hiába a szűk kisutcák, és a főutakra többször felfestett slow felirat, a máltaiak ezt mind nagyon lazán kezelik, mint ahogy minden mást is.

A taxisofőrrel folytatott rövid beszélgetések ráébresztettek, hogy hegyeznem kell a fülemet ha helyivel beszélek; a máltaiak ugyanis eléggé elharapják/elmotyogják az angolt. Hogy még izgalmasabb legyen néha máltai szavakkal is keverik így aztán fel van adva a lecke! A történelem során sok nép fordult meg Máltán, mindegyik hagyott valami nyomott maga után. Az épületek mellett talán a máltai nyelv bizonyítja ezt legjobban, mint az arab, az angol, az olasz (és ki tudja még milyen) nyelvek fura keveredése. Azonban szinte mindenki beszél itt angolul, sőt rengeteg brit él a szigeten, úgyhogy aki egy kis british english-re vágyik annak jó szívvel ajánlom! (Én személyesen odavagyok érte :) )

A taxisofőr Cirkewwa kikötőig vitt, ahonnan komppal lehet átjutni Gozo szigetére. Hivatalosan ugyanis itt tevékenykedem, mint önkéntes. Gozo Málta vidéki változata; kevésbé nyüzsgő, kevesebben élnek itt és sokak szerint ez a sziget őrizte meg igazán Málta kultúráját, hagyományait, megjelenését a 21. században is. Életemben most először láttam a tengert, így kiválasztottam a legjobb helyet a teraszon és onnan élveztem a 25 perces utat. :) Málta és Gozo között még egy parányi sziget található: Comino. Annyira kicsi, hogy csupán egy szálloda van rajta, viszont híres partja a Blue Lagoon az egyik legkedveltebb turistacélpont. (Akit ide osztanak be vízimentőzni annak garantáltan sok dolga van a szezon alatt.)

Gozo szigetén Mgarr kikötőben már várt rám Tom és a feltűnően citromsárga ERRC mentőkocsi. A szervezet bázisa (ERRC-s szóhasználatban csak headquaters), illetve a szállásom is Gozo "fővárosában" Victoriában (máltai nyelven Rabat) van. A bázison találkoztam Carllal, aki jelenleg az EVS önkéntesek életét igazgatja, majd egy rövid beszélgetés után el is engedett, hogy berendezkedhessek.

Az apartmanunk, ahol a többi EVS önkéntessel együtt lakom kb. negyed óra sétára van a bázistól. Rajtam kívül 2 lány (Lana és Kathrin), illetve 2 fiú (Andrii és Vitaliy) lakik még a házban. Közös konyha és étkező, közös nappali, valamint néhány közös erkély áll a rendelkezésünkre, a szobákon pedig osztozunk. A fiúk külön szobában laknak, mindketten Ukrajnából jöttek, ahogy Lana is, akivel én vagyok egy szobában. Kathrin 2 héttel előttem érkezett Németországból, neki szintén külön szobája van. A fiúk főként vízimentőznek (itteni szóhasználatban csak lifeguarding), Lana elsősegélynyújtóként a helyi rendezvényeket biztosítja és az irodában segít, Kathrinnál pedig megérkezésemkor még nem körvonalazódtak a dolgok.

Máltával (és Gozóval) kapcsolatban pár fontos dolgot már az első napon megtanultam: nagyon tud fújni a szél, nappal is tűzijátékoznak és itt mindenki közvetlen, laza, ráér, senki sem siet (ami minden tevékenységre igaz)! Az első napok nekem is Victoria (meg a helyi Lidl) felfedezésével és tengerpart látogatással teltek. Emellett Kathrinnal fél napokat töltöttünk az ERRC bázisán, ismerkedtünk a helyszínnel és bele-belefolytunk néhány apróbb munkálatba. Mindketten viszonylag újak vagyunk itt, és a sok közös ismeretlen összekovácsolt minket. Plusz az ő német precizitása és szervezettsége találkozott az én maximalizmusommal és elindítottuk közös hadjáratunkat az apartmanunk rendbehozása érdekében. (Felfedeztünk néhány javítanivaló dolgot.) Azt hiszem szereztem egy barátot... :)
Szerdán aztán beindultak az események az önkéntes fronton is, megtudtuk, hogy csütörtökön kezdődik az elsősegélynyújtó képzésünk. A képzéseket itt elég komolyan veszik, a vizsga nem nehéz ugyan, de anélkül nem engednek ki helyszínekre dolgozni. A vízimentőzés még extrább kategória, ott több lépcsős a folyamat, több képzést kell teljesíteni. 

Kathrinnal közös célunk az utóbbi, és szerdán random meghívást kaptunk a pénteki vízimentős állóképesség-vizsgára. A vizsga Gozo egyik partján (Xwejni Bay) zajlott, reggel 8-kor: 200 m futás a parton, utána ugrás a tengerbe 200 m úszás, majd ki a vízből és megint 200 m futás. Mindezt 8 perc alatt kellett teljesíteni. Sikerrel jártunk ugyan, de rendesen megküzdöttünk érte! Az elmúlt években csak a kórház folyosóin és az érdi buszok elérése miatt diktáltam erősebb tempót, amit éreztem is a vizsga után :D Kíváncsiságból rákérdeztem, hogy a többi vízimentős mennyit készült erre, mire azt a választ kaptam, hogy "szinte semmit".

Xwejni Bay

Ezután a hatásos reggeli bemelegítés után már száguldottunk is vissza a bázisra, a kormány mögött Paullal, aki mint megtudtuk nem azért siet ennyire hogy minket időben eljuttasson az aznapi elsősegélynyújtó képzésre, hanem mert ő tartja a képzést.

Még aznap le is tettük a második vizsgát, így hivatalosan is mehetünk terepre elsősegélynyújtóként. Első két bevetésünk a gozoi lóverseny és a máltai sörfesztivál lesz.