ON Service

Néhány nap belerázódás, illetve képzés után az ERRC hivatalos elsősegélynyújtójaként a gozoi lóversenyeken és egy máltai sörfesztiválon (The Farsons Beer Festival) találtam magam.

A lóversenyekről tudni kell, hogy legalább annyira népszerűek itt, mint a nappal tűzijátékozás, és bár vannak lóversenypályák, a gozoi hagyományok szerint az utcán rendezik meg őket. Bevallom a szabályokról és a futamok rendszeréről nem tudtam meg túl sokat, viszont a hangulat és a sebesség annál érdekesebb volt! Íme egy kis ízelítő:

A felvezető és a záró kocsin utazók száma minden futam után nőtt. (A gyors transzport mellett a másik vonzó tényező a kocsi hátuljában elhelyezett hűtött sörrel teli hordó lehetett. :D )
Ami a baleseteket illeti szerencsés műszakokat fogtam ki, nem volt sok dolgunk. A többiektől tudom, hogy általában a belvárosi versenyeken több eset van; az utcák még szűkebbek, a bámészkodók pedig a futamok közben szeretnek átsétálni egyik oldalról a másikra.

A sörfesztivál helyszíne a Ta' Qali nevű máltai kisváros volt. Olyan, mint egy mini Sziget fesztivál, csak itt nincs sátrazás, kizárólag este 7-től nyitják ki a kapukat, hajnalig tart a móka, utána elpakolnak és bezárnak, majd következő nap folytatják. Mindezt 10 napon keresztül.
Ta' Qali-ba eljutni Gozóról minden alkalommal kalandos volt. A komppal első nap átteleportáltuk a mentőautót, ami 10 napig a fesztivál helyszínén parkolt. Így mindig csak az aznapi műszakosokat kellett átjuttatni egy kisebb kocsival, no meg a mentőautó kulcsát! (Fontos tényező, előfordult hogy ez kimaradt... :D)

Az első műszakom egy jó meleg vasárnapra esett. A vasárnapokról tudni kell, hogy kocsival majdnem lehetetlen feljutni a Gozóról Máltára tartó kompra, mert az összes máltai városlakó akkor indul haza a nyaralójából. (mint nyáron az M7-es Budapest felé vasárnaponként) Szóval az első műszakot egy 45 perces aszalódással kezdtük a kompra várakozó kocsisorban, majd a hatalmas dugóban folytattuk Máltán, végül egy 1,5 órás késéssel érkeztünk meg Ta' Qali-ba.

A sörfesztivál elsősegélynyújtós szempontból viszonylag eseménytelenül telt: néhány ragtapaszon és millió "bocsi, merre találom a wc-t?" kérdésen kívül itt sem volt sok dolgunk. Bár én titkon mindig valami akcióban reménykedtem mindkét rendezvénynél (nem mintha rosszat kívánnék másoknak, csak valami izgi eset jó lett volna :D ) a végén már örültünk a laza műszakoknak. Párhuzamosan ugyanis elindult a Youth Camp, amit az ERRC szervezett, mi pedig EVS önkéntesként és egyben ERRC tagként aktívan részt vettünk a lebonyolításában. A táborról részletesen majd a következő bejegyzésemben mesélek :)