Érkezésem és az első napok

Már egy hete élek Gozo szigetén, de egyelőre még a berendezkedő fázisban vagyok. A cuccom fele még a bőröndben lapul, előfordul hogy magyarul jönnek a számra a szavak, legnagyobb támaszom pedig a Google Maps és a VisitGozo, ha elindulok itthonról.

Gyorsan lekopogom, elég gördülékenyen ment a beköltözésem. Bár a gépem kicsit késett, hétfőn délután a megbeszéltek szerint egy kedves helyi taxisofőr várt a reptéren. Lendületesen el is indultam a kocsi felé, hogy beszálljak (természetesen) a jobb oldalra. Csak hogy Máltán jobb oldalon van a kormány. A taxisnak a szeme se rebbent, kedvesen útba igazított, gondolom sok ilyet látott már.. :D Egyébként itt mindenki nagyon gyorsan vezet, a helyiek elmondása szerint sok a baleset is. Hiába a szűk kisutcák, és a főutakra többször felfestett slow felirat, a máltaiak ezt mind nagyon lazán kezelik, mint ahogy minden mást is.

A taxisofőrrel folytatott rövid beszélgetések ráébresztettek, hogy hegyeznem kell a fülemet ha helyivel beszélek; a máltaiak ugyanis eléggé elharapják/elmotyogják az angolt. Hogy még izgalmasabb legyen néha máltai szavakkal is keverik így aztán fel van adva a lecke! A történelem során sok nép fordult meg Máltán, mindegyik hagyott valami nyomott maga után. Az épületek mellett talán a máltai nyelv bizonyítja ezt legjobban, mint az arab, az angol, az olasz (és ki tudja még milyen) nyelvek fura keveredése. Azonban szinte mindenki beszél itt angolul, sőt rengeteg brit él a szigeten, úgyhogy aki egy kis british english-re vágyik annak jó szívvel ajánlom! (Én személyesen odavagyok érte :) )

A taxisofőr Cirkewwa kikötőig vitt, ahonnan komppal lehet átjutni Gozo szigetére. Hivatalosan ugyanis itt tevékenykedem, mint önkéntes. Gozo Málta vidéki változata; kevésbé nyüzsgő, kevesebben élnek itt és sokak szerint ez a sziget őrizte meg igazán Málta kultúráját, hagyományait, megjelenését a 21. században is. Életemben most először láttam a tengert, így kiválasztottam a legjobb helyet a teraszon és onnan élveztem a 25 perces utat. :) Málta és Gozo között még egy parányi sziget található: Comino. Annyira kicsi, hogy csupán egy szálloda van rajta, viszont híres partja a Blue Lagoon az egyik legkedveltebb turistacélpont. (Akit ide osztanak be vízimentőzni annak garantáltan sok dolga van a szezon alatt.)

Gozo szigetén Mgarr kikötőben már várt rám Tom és a feltűnően citromsárga ERRC mentőkocsi. A szervezet bázisa (ERRC-s szóhasználatban csak headquaters), illetve a szállásom is Gozo "fővárosában" Victoriában (máltai nyelven Rabat) van. A bázison találkoztam Carllal, aki jelenleg az EVS önkéntesek életét igazgatja, majd egy rövid beszélgetés után el is engedett, hogy berendezkedhessek.

Az apartmanunk, ahol a többi EVS önkéntessel együtt lakom kb. negyed óra sétára van a bázistól. Rajtam kívül 2 lány (Lana és Kathrin), illetve 2 fiú (Andrii és Vitaliy) lakik még a házban. Közös konyha és étkező, közös nappali, valamint néhány közös erkély áll a rendelkezésünkre, a szobákon pedig osztozunk. A fiúk külön szobában laknak, mindketten Ukrajnából jöttek, ahogy Lana is, akivel én vagyok egy szobában. Kathrin 2 héttel előttem érkezett Németországból, neki szintén külön szobája van. A fiúk főként vízimentőznek (itteni szóhasználatban csak lifeguarding), Lana elsősegélynyújtóként a helyi rendezvényeket biztosítja és az irodában segít, Kathrinnál pedig megérkezésemkor még nem körvonalazódtak a dolgok.

Máltával (és Gozóval) kapcsolatban pár fontos dolgot már az első napon megtanultam: nagyon tud fújni a szél, nappal is tűzijátékoznak és itt mindenki közvetlen, laza, ráér, senki sem siet (ami minden tevékenységre igaz)! Az első napok nekem is Victoria (meg a helyi Lidl) felfedezésével és tengerpart látogatással teltek. Emellett Kathrinnal fél napokat töltöttünk az ERRC bázisán, ismerkedtünk a helyszínnel és bele-belefolytunk néhány apróbb munkálatba. Mindketten viszonylag újak vagyunk itt, és a sok közös ismeretlen összekovácsolt minket. Plusz az ő német precizitása és szervezettsége találkozott az én maximalizmusommal és elindítottuk közös hadjáratunkat az apartmanunk rendbehozása érdekében. (Felfedeztünk néhány javítanivaló dolgot.) Azt hiszem szereztem egy barátot... :)
Szerdán aztán beindultak az események az önkéntes fronton is, megtudtuk, hogy csütörtökön kezdődik az elsősegélynyújtó képzésünk. A képzéseket itt elég komolyan veszik, a vizsga nem nehéz ugyan, de anélkül nem engednek ki helyszínekre dolgozni. A vízimentőzés még extrább kategória, ott több lépcsős a folyamat, több képzést kell teljesíteni. 

Kathrinnal közös célunk az utóbbi, és szerdán random meghívást kaptunk a pénteki vízimentős állóképesség-vizsgára. A vizsga Gozo egyik partján (Xwejni Bay) zajlott, reggel 8-kor: 200 m futás a parton, utána ugrás a tengerbe 200 m úszás, majd ki a vízből és megint 200 m futás. Mindezt 8 perc alatt kellett teljesíteni. Sikerrel jártunk ugyan, de rendesen megküzdöttünk érte! Az elmúlt években csak a kórház folyosóin és az érdi buszok elérése miatt diktáltam erősebb tempót, amit éreztem is a vizsga után :D Kíváncsiságból rákérdeztem, hogy a többi vízimentős mennyit készült erre, mire azt a választ kaptam, hogy "szinte semmit".

Xwejni Bay

Ezután a hatásos reggeli bemelegítés után már száguldottunk is vissza a bázisra, a kormány mögött Paullal, aki mint megtudtuk nem azért siet ennyire hogy minket időben eljuttasson az aznapi elsősegélynyújtó képzésre, hanem mert ő tartja a képzést.

Még aznap le is tettük a második vizsgát, így hivatalosan is mehetünk terepre elsősegélynyújtóként. Első két bevetésünk a gozoi lóverseny és a máltai sörfesztivál lesz.