Hosszabb külföldi tartózkodás esetén, bármennyire is jól érezzük magunkat azt hiszem mindenkinél eljön az a pont, amikor (kicsit) haza szeretne menni. Hol gyengébben, hol erősebben, leggyakrabban az elején, de előfordul, hogy csak később jelentkezik. Változik a napirended, több lesz a szabadidőd, esetleg otthonnal kapcsolatos élmények, impulzusok érnek.Azt mondják, ha a honvágyon sikerül felülkerekedned, akkor legyőzted az egyik legnagyobb rád váró nehézséget.
A nagy "blogszünet" részben a sűrű teendőknek, később viszont a fentieknek volt köszönhető. Mi tagadás, jelenleg ez is része a "csomagomnak". Ám miközben birkózóm vele az élet azért megy tovább Gozón. :)
Október elején vettem részt az On-Arrival Training-en, amit az adott európai országban (esetemben: Málta) tartózkodó összes EVS önkéntesnek szerveznek. Általában a megérkezésed után néhány héttel/maximum egy hónappal kerül erre sor, de mivel sok szervezethez bármikor lehet csatlakozni az év során, így megesik, hogy 2,5 hónap után veszel részt a tréningen. Cserkész ismerőseimnek külön megjegyzés: olyan ez, mint egy vezetői hétvége - kis töltődés, csapatépítés, élmények, tapasztalatok átbeszélése, inspirációgyűjtés és tanácsok az elkövetkezendő időre.
Az én tréningem Rabatban volt Máltán, ahol 4 napig átmenetileg elengedhettem az "úristen mit főzzek/egyek?" dilemmát, valamint a mosás, a takarítás és a bevásárlás gondjait (éljen a teljes ellátás, meg a svédasztalos habzsi-dőzsi). Jófej önkéntesekkel találkozhattam, akik különböző országokból, hozzám hasonló motivációkkal érkeztek, de más-más szervezeteknél tevékenykednek. Mindeközben pedig sok új dolgot tanultam Máltával kapcsolatban, és rengeteg ötletet kaptam a jelenlegi programom és a jövőm tekintetében.
Idáig hajlamos voltam azzal indokolni a választásomat, hogy az ERRC profilja némiképp kapcsolódik a tanulmányaimhoz. Az igazság viszont az, hogy a szervezet sokkal több puszta vízimentőzésnél, mentőautóknál, és rendezvények egészségügyi biztosításánál. Talán jelenleg nem 100%-ban olyan irányban tevékenykedem, mint amit az egyetemen tanultam, de nagyon büszke vagyok arra, hogy EVS önkéntesként más területeken is kipróbálhatom magam, és külföldön feszegethetem a határaimat. A másik oldalon bevallom elkezdett "egészségesen" hiányozni a szülészet minden pörgése és adrenalinja, ami megerősített abban, hogy ugyan kell ez a néhány hónapnyi más irány, de ami igazán lázba hoz az még mindig a szakmám! :)
A tréning után feltöltődve, tettre készen tértünk vissza az ERRC-hoz, és az október a szokatlanul szeszélyes időjárás mellett tartogatott nekünk néhány igazán fantasztikus munkát! Az egyik az Újraélesztés Nemzetközi Világnapja (World Restart a Heart Day - október 16.) volt, aminek keretében egy szuper össznépi akcióban vettünk részt Vallettában. A máltai egészségügyi szervezetek összefogtak, becsomagoltak néhány szimulációs bábut meg egy hangszórót és kitelepültek a Parlament épülete elé. Az arra járók a bábuk és a mi segítségünkkel elsajátíthatták az újraélesztés alapjait, amihez a Stayin' Alive meg a Babyshark dododododo adta a ritmust (bizony erre is lehet újraéleszteni, aki esetleg nem ismerné ezt a fantasztikus dalt: https://www.youtube.com/watch?v=XqZsoesa55w). Azt hiszem nagyon sok kínai nyaralós videóban benne leszek, ahogy épp "oktatok" :D de ami egyszerre volt meglepő és igazán inspiráló, hogy rengetegen jöttek oda; érdeklődtek, kipróbálták, esetleg megosztották a tapasztalataikat.
Az október továbbá annyit jelentett, hogy "kizárólag Blue Lagoon", vagyis már csak ezen a helyen vagyunk vízimentős készültségben. A gyakran változó időjárásnak köszönhetően (azt mondják ez volt a legesősebb október évek óta) a turisták mennyisége is változó volt Cominón. Ha viszont előbukkant a nap csak úgy csüngött a nép a sziklákról. A viharos időjárás elsodorta a strandoló zóna határát jelző kötelet, ami stop táblaként szolgált a csónakoknak, jachtoknak és minden egyéb, emberi kézzel nem hajtható vízi járműnek. Akik ennek ellenére mégis bepróbálkoztak, azokat a toronyból éles sípszóval térítettük észhez. Most, hogy a kötél odalett többször kellett minikoncertet adnunk a nap folyamán. Abból sosem sül ki semmi jó, ha összeeresztjük a strandolókat meg a csónakokat...
Ezekben a napokban kaptam meg az első igazi "fáradt úszómat", rögtön egy egész családot! Az öböl túlsó végén (látszólag közel) levő Cominotto sziklacsoporthoz szerettek volna átsétálni, de a víz az út közepén már mély, az áramlatok erősek ők pedig a nem túl magabiztos úszástudásukkal kisebb pánikba estek. Rögtön kiszúrtuk őket és igazán büszke vagyok, mert ez egy valódi Baywatch-os jelent volt a részemről: se rajtam maradt rádió, sem fejemre szorult pulcsi - csak én, a rescue can, és már ugrottam is a vízbe. Az anyuka és az egyik kisfiú jutott nekem, Dusan pedig ment a másik kisfiú megmentésére. A visszaút felénél konstatáltam, hogy az áramlatok bizony minket sem kímélnek; észre sem vettem, de elkezdtünk kisodródni az öbölből. Szerencsémre jött a segítség, így az anyukát egy külön rescue can-re helyezve már könnyebben tudtunk megküzdeni a sodrással. Igazi hero-nak éreztem magam ezek után, méltó lezárása volt a nyári szezonnak.
az utolsó műszak legszebb pillanatai és örök kedvencem, a csónakút :)
Októberben került megrendezésre az International Underwater Photography Competition (azaz a nemzetközi víz alatti fotóverseny). Különböző országokból érkeztek profi búvárok, még profibb kamerákkal (amik inkább, mini űrhajókra hasonlítottak), hogy alámerüljenek és Comino másik népszerű partjánál Crystal Lagoonnál, illetve Dwejránál készítsenek fotókat. A verseny kétnapos volt, zsűrivel, kategóriákkal és komoly szabályokkal, mi pedig jó vízimentősként (és némiképp képzett búvármentősként) a csónakon ringatózva vigyáztunk a résztvevőkre :)
Teendőnk ugyan nem akadt, így volt lehetőségem kipróbálni a csónakvezetést (az előzményekhez tartozik, hogy pusztán poénból elvégeztem az ERRC elméleti tanfolyamát), aminek eredményeként kemény 5 csomóval szeltük a vizet, különböző kanyarodási technikákat gyakorolva és nyolcas alakzatokat rajzolva a felszínre. Előtörtek a kezdeti autóvezetős óráim emlékei :D Ki tudja, lehet még jól fog jönni ez az extra tudás! :)
Az idei hónapban a hab a tortán mégis az a 4 nap volt, amikor otthonról látogatókat kaptam. Mert lehetnek bármennyire csudajófejek az itteni arcok, az otthoni barátaimat ezer máltaira sem cserélném el! :)
Az én tréningem Rabatban volt Máltán, ahol 4 napig átmenetileg elengedhettem az "úristen mit főzzek/egyek?" dilemmát, valamint a mosás, a takarítás és a bevásárlás gondjait (éljen a teljes ellátás, meg a svédasztalos habzsi-dőzsi). Jófej önkéntesekkel találkozhattam, akik különböző országokból, hozzám hasonló motivációkkal érkeztek, de más-más szervezeteknél tevékenykednek. Mindeközben pedig sok új dolgot tanultam Máltával kapcsolatban, és rengeteg ötletet kaptam a jelenlegi programom és a jövőm tekintetében.
 |
| friss EVS önkéntesek Máltán :) |
 |
| na meg a gozoi különítmény :) |
Idáig hajlamos voltam azzal indokolni a választásomat, hogy az ERRC profilja némiképp kapcsolódik a tanulmányaimhoz. Az igazság viszont az, hogy a szervezet sokkal több puszta vízimentőzésnél, mentőautóknál, és rendezvények egészségügyi biztosításánál. Talán jelenleg nem 100%-ban olyan irányban tevékenykedem, mint amit az egyetemen tanultam, de nagyon büszke vagyok arra, hogy EVS önkéntesként más területeken is kipróbálhatom magam, és külföldön feszegethetem a határaimat. A másik oldalon bevallom elkezdett "egészségesen" hiányozni a szülészet minden pörgése és adrenalinja, ami megerősített abban, hogy ugyan kell ez a néhány hónapnyi más irány, de ami igazán lázba hoz az még mindig a szakmám! :)
A tréning után feltöltődve, tettre készen tértünk vissza az ERRC-hoz, és az október a szokatlanul szeszélyes időjárás mellett tartogatott nekünk néhány igazán fantasztikus munkát! Az egyik az Újraélesztés Nemzetközi Világnapja (World Restart a Heart Day - október 16.) volt, aminek keretében egy szuper össznépi akcióban vettünk részt Vallettában. A máltai egészségügyi szervezetek összefogtak, becsomagoltak néhány szimulációs bábut meg egy hangszórót és kitelepültek a Parlament épülete elé. Az arra járók a bábuk és a mi segítségünkkel elsajátíthatták az újraélesztés alapjait, amihez a Stayin' Alive meg a Babyshark dododododo adta a ritmust (bizony erre is lehet újraéleszteni, aki esetleg nem ismerné ezt a fantasztikus dalt: https://www.youtube.com/watch?v=XqZsoesa55w). Azt hiszem nagyon sok kínai nyaralós videóban benne leszek, ahogy épp "oktatok" :D de ami egyszerre volt meglepő és igazán inspiráló, hogy rengetegen jöttek oda; érdeklődtek, kipróbálták, esetleg megosztották a tapasztalataikat.
Az október továbbá annyit jelentett, hogy "kizárólag Blue Lagoon", vagyis már csak ezen a helyen vagyunk vízimentős készültségben. A gyakran változó időjárásnak köszönhetően (azt mondják ez volt a legesősebb október évek óta) a turisták mennyisége is változó volt Cominón. Ha viszont előbukkant a nap csak úgy csüngött a nép a sziklákról. A viharos időjárás elsodorta a strandoló zóna határát jelző kötelet, ami stop táblaként szolgált a csónakoknak, jachtoknak és minden egyéb, emberi kézzel nem hajtható vízi járműnek. Akik ennek ellenére mégis bepróbálkoztak, azokat a toronyból éles sípszóval térítettük észhez. Most, hogy a kötél odalett többször kellett minikoncertet adnunk a nap folyamán. Abból sosem sül ki semmi jó, ha összeeresztjük a strandolókat meg a csónakokat...
Ezekben a napokban kaptam meg az első igazi "fáradt úszómat", rögtön egy egész családot! Az öböl túlsó végén (látszólag közel) levő Cominotto sziklacsoporthoz szerettek volna átsétálni, de a víz az út közepén már mély, az áramlatok erősek ők pedig a nem túl magabiztos úszástudásukkal kisebb pánikba estek. Rögtön kiszúrtuk őket és igazán büszke vagyok, mert ez egy valódi Baywatch-os jelent volt a részemről: se rajtam maradt rádió, sem fejemre szorult pulcsi - csak én, a rescue can, és már ugrottam is a vízbe. Az anyuka és az egyik kisfiú jutott nekem, Dusan pedig ment a másik kisfiú megmentésére. A visszaút felénél konstatáltam, hogy az áramlatok bizony minket sem kímélnek; észre sem vettem, de elkezdtünk kisodródni az öbölből. Szerencsémre jött a segítség, így az anyukát egy külön rescue can-re helyezve már könnyebben tudtunk megküzdeni a sodrással. Igazi hero-nak éreztem magam ezek után, méltó lezárása volt a nyári szezonnak.
az utolsó műszak legszebb pillanatai és örök kedvencem, a csónakút :)
Októberben került megrendezésre az International Underwater Photography Competition (azaz a nemzetközi víz alatti fotóverseny). Különböző országokból érkeztek profi búvárok, még profibb kamerákkal (amik inkább, mini űrhajókra hasonlítottak), hogy alámerüljenek és Comino másik népszerű partjánál Crystal Lagoonnál, illetve Dwejránál készítsenek fotókat. A verseny kétnapos volt, zsűrivel, kategóriákkal és komoly szabályokkal, mi pedig jó vízimentősként (és némiképp képzett búvármentősként) a csónakon ringatózva vigyáztunk a résztvevőkre :)
 |
| valahogy így :) |
Az idei hónapban a hab a tortán mégis az a 4 nap volt, amikor otthonról látogatókat kaptam. Mert lehetnek bármennyire csudajófejek az itteni arcok, az otthoni barátaimat ezer máltaira sem cserélném el! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése