Roadtrip, és a cseppet sem szürke hétköznapok

A megérkezésem óta tervezünk egy máltai kiruccanást a lakótársaimmal. Az eltérő időbeosztásunk miatt sokáig mindez csak elméleti ötletelés volt, ám amikor Andrii unokatestvére, Igor egy teljes hétre Gozóra látogatott, ismét felcsillant a lehetőség. Már csak össze kellett egyeztetnünk a szabadnapjainkat... pont mint egy családi nyaralásnál. :) Miután nagyjából mindenkinek sikerült kisakkoznia két napot, béreltünk egy kocsit és nekivágtunk a szomszédos szigetnek.

a kis KIA Piccanto-nk tökéletesen illett a környezetbe :)

A kezdő csapat Andrii, Igor, Richard és én voltunk (Kathrin munka miatt csak este tudott csatlakozni). Andrii már kétszer is megjárta Máltát kocsival és mivel a "mit szeretnétek megnézni?" kérdésre az egyhangú "mindent" volt a válasz, rábíztuk a roadtrip helyszíneket. :) Én meg is nyertem a navigátor szerepét, ami kellő izgalommal (azaz inkább félelemmel) töltött el egy számomra teljesen ismeretlen szigeten, ahol a körforgalmak aránya még Érdnél is nagyobb (ez bizony nagy szó..!), ahol minden utca ugyanúgy néz ki, és ahol még mindig a bal oldalon közlekednek. (ezt továbbra is nehezen dolgozom fel :D )

Sorra vettük hát a népszerűbb és a kevésbé ismert helyszíneket, miközben a roadtripek Murphyje is beleszólt az életünkbe: Igor talpa egy fémdarabnak köszönhetőn szétnyílt Popeye Village-ben, a kezdeti elsősegély után végül három öltéssel össze kellett varrni Mostában, majd a nap végén lett egy óriási defektünk Mdinában. Ezt leszámítva olyan helyeken jártam, amikről nem is tudtam, hogy léteznek és valaha eljutok oda! A sziget széléhez közeledve hatalmas sziklák veszik át az uralmat, amikről ha körülnézel csak a végtelen hullámzó tengert, és a hasonlóan kék eget látod. Olyan ez, mintha a világ végén állnál és néznél a végtelenbe, pedig csak egy kicsi szigeten vagy a Földközi-tenger kellős közepén :)

Most, mikor ezt írom lassan 8 hete élek itt, amire a roadtrip alatt döbbentem rá igazán. A kezdeti rohanásban, majd a képzések és a munka forgatagában csak úgy telt az idő, egyre kevésbé volt lehetőségem új helyeket felfedezni. Ebben a 2 napban instant mennyiségben visszakaptam a lélegzetelállító "váó!" érzést és újra meg újra rácsodálkoztam milyen fantasztikus ez a hely! Bár az ukrán-olasz-német-magyar meglehetősen vegyes csapatösszetétel volt, jól összekovácsolódtunk az út során. :)
A következő rövid videó Richard munkája:

Első napi helyszíneink többek között Coral Lagoon, Popeye Village, Mosta, Rabat, és Mdina voltak. Az estét a parton, egészen pontosan Gnejna Bay-en töltöttük hálózsákostul a homokba süppedve.

Popeye Village

Mdina

Másnap reggel 7-kor az első napsugarak ébresztettek és kapásból egy reggeli úszással indítottunk :) Sajnos Igor lába közel sem volt roadtripre alkalmas állapotban, így hosszas dilemmázás után úgy döntöttünk, hogy Andrii hazaviszi Gozóra, délután pedig visszacsatlakozik hozzánk. A második napunk így kicsit feldarabolódott, és a kelleténél többször navigáltam Málta különböző pontjaiból Cirkewwa kikötőig (már csukott szemmel is menne), de ez sem állhatott a felfedezős kedvünk útjába! Andrii távollétében Richard vette át a sofőr szerepét, aki ahhoz képest hogy sosem vezetett a "rossz oldalon" nagyon jól csinálta! Én továbbra is navigáltam, Kathrin pedig az ablakon át kémlelve adta az instrukciókat, hogy hol álljunk meg egy fotó, vagy csak a látvány kedvéért. :)

Állomásaink a Dingli-sziklák, Blue Grotto, Marsaxlokk kikötő, Marsaskala, egy St. Peter's Pool melletti sokkal királyabb hely (snorkel paradicsom :D), egy máltai teherhajó kikötő (Malta Freeport) és számos egyéb random helyszín voltak.

Dingli-sziklák

Blue Grotto

Marsaxlokk

az a bizonyos snorkel paradicsom :)

Este a hangulatos, óriás jachtokkal teli Birgu, illetve a helyi szórakozónegyed St. Julians (azon belül is Paceville) felé vettük az irányt. Paceville-be belépve érezhető igazán a Málta-Gozo kontraszt: Margit-körúti esti nyüzsgés vegyítve egy csipetnyi Las Vegas érzéssel, meg felhőkarcoló-effektussal és rengeteg jól öltözött fiatallal. Rólunk az utóbbi nem volt elmondható, a bőrünkre rakódott tengeri só, a túratáska, meg a félig vizes haj nem épp a legmegfelelőbb outfit ide, de egy sétát azért megért a hely. :)

még a nyüzsgő Paceville-ben is érdemes kiülni a partra

Estére már az én navigáló agytekervényeim is kezdtek elfáradni, így bekapcsoltuk a kellemes női Google-hangot és segítségével hajnali 2-kor már száguldottunk is a komp felé. Két fantasztikus  és eseménydús nappal a hátunk mögött azt hiszem mindannyian boldogan zuhantunk az ágyba. :)

állomásaink :)

Az élet eközben Gozón sem állt meg és a két napos szünet után ismét várt ránk a vízimentős torony, meg az ellátásra szoruló strandolók. Végre tevékenykedhettem kicsit Xlendi Bay-en is, ahol amióta kb. egy hétig fürdési tilalom volt valami szennyvíz-vészhelyzet miatt, naponta legalább tízszer kapunk vízminőséggel kapcsolatos kérdéseket. Az érdeklődés másik fele (természetesen) a medúzákra irányul. Ezek a fránya jószágok ugyanis ha egyszer bejutnak Xlendire, a szűkebb sziklás part miatt nehezen találnak ki, és előszeretettel csípkedik az ártatlanul fürdőzőket.

Xlendi, ahol olykor medúza diktatúra van

Xlendi extra szolgáltatásai közé tartozik Finn, aki egy igazi lifeguard-macska

kis termetüket csípésük erejével kompenzálják...

A vízimentőzés mellett továbbra is aktívkodom az elsősegélynyújtós fronton is, ami színt és változatosságot visz az amúgy sem szürke hétköznapokba. Kathrinnal sikerült lecsapnunk egy máltai céges medencés partyra, ahova két vízimentőst kértek. (nem ér nevetni, ez halálkomoly!) A szokásos máltai kaland-faktor itt sem maradhatott el. A komp után egy kellemes légkondicionált taxi várt ránk, ami az esti dugó miatt fél órás késéssel érkezett meg Sliema-ba. Mint kiderült két ugyanolyan nevű szórakozóhely is van itt, medencével viszont csak az egyik rendelkezik. Mondanom sem kell, hogy nem ott landoltunk, ahol kellett volna és kissé furán néztek ránk a bárban, mikor közöltük, hogy vízimentősök vagyunk, jöttünk dolgozni, hol a medence? :D Negyed óra séta után végül megérkeztünk a megfelelő helyre, ahol a főnök már tűkön ült és közölte, hogy késtünk.. (na ő tuti nem máltai). A helyszín viszont szuper volt; medence, pálmafák, nyugágyak, barbecue, zene, 2 méterrel arrébb a tenger, egyszóval minden, ami egy jó céges bulihoz kell. Fejben felkészültünk a lehetséges baleset-variációkra, amit az alkohol-medence kombináció okozhat, de szerencsére nem volt ránk szükség. Hajnali egykor el is engedtek minket, ám mint az kiderült a taxink csak hajnali 2-re lett megrendelve, így hát betértünk a közeli McDonald's-ba, hogy akkorra már korgó gyomrunkon enyhítsünk kicsit.
Az idefele út után nem voltunk benne egészen biztosak, hogy a hajnali taxis melyik helyszínen vár majd minket, de némi telefonálás és séta után sikerült megtalálnunk egymást. Persze a 2:30-as kompot 10 perccel lekéstük, a következő pedig 4:00-kor indult (volna). A váróban kissé reményvesztetten támadtuk le a kávéautomatát, én pedig enyhe lelkiismeret-furdalással írtam az sms-t koordinátorunknak Carlnak, aki a lelkünkre kötötte, hogy szóljunk ha tudjuk melyik komppal jövünk, mert kijön értünk a kikötőbe kocsival. Carl, amellett hogy extrán segítőkész és mindig lehet rá számítani, szerencsére nem szívbajos, és 20 perccel az sms-em után már jött is a telefon, hogy álljunk ki a kikötő melletti kis placcra, mert átjön értünk a mentőcsónakkal. Így történt, hogy hajnali 3-kor a Lifesaver fedélzetén már hasítottunk is Gozo (és a pihe-puha ágyunk) felé. :)