Vigyázz, kész, lifeguard!

A Youth Camp után mindenki kicsit fellélegezhetett, nekünk pedig elkezdődött a vízimentős képzésünk. Öten vettünk részt a tanfolyamon: Kathrin, Richard, Leonardo, Dusan és én. A srácok mind kizárólag vízimentőzni jöttek az ERRC-hoz; Richard Olaszországból, Dusan Szerbiából, Leonardo pedig Németországból (ő már 2 éve Gozón él a családjával).

Az első egy hét elméleti órákkal telt, illetve a demons bábukon gyakoroltunk. Felfrissítettük az elsősegélynyújtós tanfolyamon szerzett ismereteinket, megtanultunk csapatban újraéleszteni, külön kurzuson gyakoroltuk hogyan kell helyesen használni a félautomata defibrillátort (AED), traumás és gerincsérült mentési, illetve ellátási technikákat sajátítottunk el (TFR - trauma first response), majd a végén mindenből vizsga volt.

Új kisbarátommal, a Rescue Cannel 
Hondoq Bay-t kémleljük :)

Hondoq Bay

A második héten a fentieket áthelyeztük a vízre, meg a vízpartra; Hondoq Bay-en és Marsalfornban gyakoroltunk. Leszámítva a brutál leégést (amit minden nyáron legalább egyszer sikerül összehoznom) ezeket a napokat élveztem a legjobban! Bár a szülésznőség révén van valamennyi háttértudásom, ami a sürgősségi ellátást illeti (főleg a tengeren) nagyon sokat tanultam ez alatt a 2 hét alatt. Az ERRC-s vízimentők komoly felszereléssel és felkészültséggel dolgoznak a partokon. Bár Gozón is működik a helyi mentőszolgálat, nincs olyan jellegű területi lefedettségük, mint otthon. (Csupán egy kórház van, ahogy Máltán is.) Ha valami történik mi vagyunk az elsők, akik elkezdik az ellátást, legyen szó újraélesztésről, gerincsérülésről, elfáradt úszóról, vagy egyszerű medúzacsípésről. Cominon még extrább a helyzet, onnan nagyobb baj esetén csak csónakkal (vagy helikopterrel) tudjuk elszállítani a sérülteket. Éppen ezért a létező összes baleseti variációt gyakoroltuk sekély vízben, mély vízben és a parton is. Jó hangulatban teltek a tréningek; a hullámzó tengeren felcsatolni egymást a hordágyra nem is volt olyan egyszerű.

Eközben Gozo legtöbb települése az egyik legnagyobb ünnepre a Santa Marija feast-re készült. A máltaiakról tudni kell, hogy imádják ezeket az ünnepeket (helyi szóhasználatban festa-kat). Ilyenkor felöltik a szépen kivasalt öltönyt, meg a legcsinosabb koktélruhát (amit mi otthon esküvőkre veszünk fel), Karácsonyt idéző módon feldíszítik az utcákat, még több tűzijátékot lőnek fel (nappal is), és mivel általában ezek az események valamelyik szenthez kapcsolódnak, szent szobrokat cipelnek körbe zenekaros kísérettel, torkuk szakadtából énekelve. A megfelelő hatás érdekében érdemes becsatlakozni a tömegbe és hagyni, hogy magával sodorjon a sok ünneplő máltai, óvakodni kell viszont a teli poharakat lóbálóktól, akik időnként bőkezűen öntözik a népet az italaikkal... Kicsit szokatlan az otthoni csendesebb ünnepek után egy ilyen harsányabb vallási eseményen részt venni, de egy biztos: a máltaiak tudnak ünnepelni! És sosem spórolnak ha a tűzijáték mennyiségéről van szó...

A feast után az utolsó vízimentős kurzuson a búvármentést gyakoroltuk. (Ez sajnos csak akkor opció, ha már a felszínen vannak, lemerülni nem tudunk értük.) Egy egész szombatot töltöttünk Xlendi Bay-en, ami a víz alatti sziklás látvány miatt amúgy is kedvelt célpont a búvárok számára. Igazi búvárokon gyakoroltunk, akik türelmesen tettették az eszméletlen sérültet és hagyták hadd ráncigáljuk ki őket a csónakra újra meg újra. :)

kedvenc részem továbbra is a csónakról a vízbe ugrás :)

Az ERRC Water Rescue részlege ezek után elég képzettnek tartott minket ahhoz, hogy kimehessünk a partokra dolgozni. Bár Gozón több helyen is lehet fürdeni, csak a legforgalmasabb, legnépszerűbb partokon van vízimentős szolgálat: Mgarr Ix-Xini, Ramla, Hondoq, Marsalforn, Xlendi, valamint Comino szigetén a mindig zsúfolt és eseménydús Blue Lagoon, illetve a csendesebb Santa Marija Bay.
Forgalomtól, illetve partmérettől függően 2-3 vízimentő dolgozik egy helyszínen (Blue Lagoonban 6, azt hiszem ez mindent elárul. :D). Rádión keresztül kommunikálunk egymással, illetve a két koordinátorral, akik az ERRC bázisán ülnek. Az olykor máltai szavakkal kevert angol nyelv mellett (ami még érthetetlenebbé válik ha a száguldó mentőcsónakról érkezik a forgalmazás), hivatalosan a NATO fonetikus ábécéjét használjuk a helyszínek és a személyek meghatározására.

Az első napom Santa Marija Bay-en telt csendben és nyugalomban. Volt időm átvenni a napi rutint a felszerelés ellenőrzésétől, a sérülések feljegyzésén át a zászlók váltogatásáig. Délelőtt pedig még egy nagyobb vihar is lecsapott a szigetre. (A második alkalom, hogy esik, amióta itt vagyok.)

Santa Marija Bay (vihar után)

A Cominon dolgozó vízimentők minden reggel Gozóról, Mgarr kikötőből indulnak közösen a szigetre az ERRC-s mentőcsónakkal (Lifesaver). Nincs is annál jobb ébresztő, mint mikor a száguldó csónakon a sós tengervíz az arcodba csapódik!

Mgarr Kikötő

Lifesaver

Az első Blue Lagoon-os műszakomon minden ottani sztori és legenda értelmet nyert. A medúzacsípések aránya itt napi 100-120. Ülsz a toronyban és már szinte látod a közeledő emberek arcán, hogy miért jönnek. Az ecetes spriccelős üveg garantáltan hozzád nő. Minden helyszínen külön füzetben vezetjük a könnyebb és a súlyosabb sérüléseket a páciens adataival. Na a medúzacsípéseket Blue Lagoonban csak strigulázzuk. Emellett a sziklás helyszín és a túlzsúfoltság miatt akadnak vágások is szép számmal, vakmerő úszók, akik átúsznak az öböl másik végébe, de visszafele már nem bírják, továbbá sziklákról meg csónakokról ugráló vagány gerincsérült-jelöltek.

Blue Lagoon reggel 10-kor, rohamra készen

Blue Lagoon 12-kor, mozdulni alig lehet...

Mgarr Ix-Xiniben ellenben garantáltan megáll az idő... vagy biztosan csiga lassúsággal telik. (Leszámítva a torony melletti sziklán rohangáló gyíkok aktivitását, semmi érdekes nem történik.) Ráadásul oda még a busz sem jár, így egy jó 45 perces séta a reggeli bemelegítés. Az út során cserébe megbizonyosodhatsz arról a tényről, amit Gozóval kapcsolatban mindenki állít: nincs olyan pont a szigeten ahol ha körbenézel nem látsz legalább egy templomot!

Mgarr Ix-Xini, a legnyugisabb part a szigeten

Ramla Bay-hez is volt szerencsém az első héten, egy még nagyobb vihar kíséretében. Mivel Gozón nincsenek felkészülve sem az esőre, sem a hidegre (azaz nincs az utakon vízelvezető rendszer, és a házakban központi fűtés), így ha esik az utca komplett folyóvá változik. Ramlán konkrétan ömlött be a víz az útról a homokos strandra, majd a tengerbe. Ez amúgy az egyik legnagyobb homokos partja Gozónak, a legmagasabb vízimentős toronnyal, hogy amennyire csak lehet belássuk az egészet.

Hondoq Bay a ugrálós kedvűek kedvenc helye. A vízimentős torony pont az ugrásra kijelölt hely mellett van, kb. 7 méterrel a tengerszint felett, így a 8,5 órás tengervizslatás mellett szemtanúja lehetek a bátor apukák ugrás előtti tétovázásának, az önjelölt olimpikonok szaltóinak és a megunhatatlan klasszikus bombáknak (várva hogy mikor történik valami).
Bár az első vízimentős hét intenzív volt, a sok újdonság, meg az egészséges izgalom mellett összességében nagyon élvezem az új terepet! :)