Végre itt! - kezdeti élmények a szülészeten :)

Apró megjegyzés: ez a bejegyzés főként szakmai infókkal lesz tele, ezért előfordulhat, hogy laikusként néhol ásításra nyílik majd a szád, amiért ezúton is bocsánat. Jelenleg ennél izgalmasabb sztorijaim sajnos nincsenek.

Lassan 2 hét után azt kell hogy mondjam megérte ennyit várni erre a gyakorlatra. Bár lehet a hangulatomon sokat segített volna, ha egyből hasonló környezetben kezdek, de hát mindent nem lehet. 

Bevallom őszintén nem indultam neki nagy elvárásokkal, nehogy koppanás legyen a vége. Nem mintha alábecsülném az itteni rendszert, vagy az egészségügyi szakdolgozókat, csupán voltak fenntartásaim, hogy külföldiként, észt nyelv híján mennyire leszek hátrányban. (Bárki bármit is mond, eddig elég vegyes benyomásaim vannak arról, hogy itt mindenki mennyire könnyedén beszél angolul... Az esetek 90%-ban a kérdés valahogy így hangzik: "angolul?? oroszul nem tudsz esetleg?")
A szülészet végképp olyan terület, ahol a jó kommunikáció amellett, hogy nagyon fontos, olykor már fél sikert jelent. :)  Eddig sosem gondoltam bele igazán mennyit számít, hogy a saját anyanyelvemen beszélhetek a kismamákhoz. Volt egy-két külföldi esetem az otthoni gyakorlatom során, de a másik oldalról megtapasztalni mindezt egész más élmény, és tele van kihívásokkal. 

Gyakorlatomat a nyugat-tallinni kórház Pelgulinna Szülészeti Klinikáján (Pelgulinna Maternity Hospital, vagy észtül: Pelgulinna Sünnitusmaja) töltöm. Észtországban (meg úgy általában Észak-Európában) a nagyobb kórházi osztályok, így a  szülészet is külön épületekben vannak szétszórva a városban. Pelgulinna egy hatemeletes klinika terhesgondozó szakambulanciával, szülőszobával, terhespatológiával, nőgyógyászati osztállyal, műtős részleggel, koraszülött intenzív osztállyal (PIC) és gyermekágyas osztállyal. Az évi szülésszámuk 3000 körül mozog, csakúgy mint egy forgalmas budapesti kórházé.

Pelgulinna Maternity Hospital

A földszinten egy sürgősségi osztályhoz hasonló első állomás várja beérkezőket, itt csinálják az első vizsgálatokat, amik alapján eldöntik, hogy az adott páciens melyik részlegre kerüljön. Egy orvos és egy (vagy két) szülésznő dolgozik itt, általában 24 órás műszakokban.

A sürgősségiről szinte egyenes út vezet a 8 szülőszobához. Nagyjából mindegyik ugyanúgy néz ki: tágas szoba nagy ablakokkal, káddal, saját mellékhelyiséggel, kényelmes ággyal, és a babzsákfoteltől a nagy gumilabdán át minden egyéb felszereléssel, ami a vajúdást kényelmesebbé teheti.  Ezen kívül a folyosón van egy külön koraszülöttek ellátására szolgáló helyiség extra felszerelésekkel, gépekkel. Nappal három szülésznő dolgozik itt, éjszaka négy. A munkaidő 8.00-19.00-ig, illetve 19.00-08.00-ig tart, ezen kívül opcionálisan lehet 24 órás műszakokat vállalni, aki szeretne. A programozott (elektív) császármetszéseket minden héten fixen 2 napra próbálják beütemezni, ilyenkor egy szülésznő 8 órában az intenzív őrzőben dolgozik, ahol a műtét utáni megfigyelés zajlik.  Egyéb sürgős esetekben a szülőszobáról megy fel valaki gondoskodni a kismamáról.

Szülőszoba

Ha nincs nagy baj orvost itt nem nagyon látni a reggeli és az esti műszakátadáson kívül. Észtországban a szülésznők szinte teljesen önállóan dolgoznak. A betegfelvételtől kezdve, az észlelőlap folyamatos vezetésén át, a gyógyszerelésig és a varrásig mindent ők csinálnak. A papírmunka kevesebb, mert a legtöbb adatot elektronikusan tárolják, és a gépben vezetik az aktuális történéseket is. (Ezekhez természetesen az orvosok is hozzá tudnak férni.) A laborkéréseket, egyéb hivatalos dokumentumokat saját szülésznői pecsétjükkel és aláírásukkal hitelesítik. Érdekesség, hogy az orvosoknál a nemek aránya, pont ellentétes, mint otthon: jelenleg két férfi szülész-nőgyógyász dolgozik a klinikán, a többiek és a rezidensek is mind nők. 

A szülőszobán kizárólag az aktívan vajúdók vannak. Akiket valamilyen okból kifolyólag nem tudnak hazaengedni, de még nincs itt a "hajrá-fázis", azok a 3. emeleti terhespatológiára kerülnek. 

Az összehangolt elektronikus rendszernek köszönhetően az orvosi szobában és a nővérszobában levő nagy képernyőn mindenki figyelemmel tudja követni az aktuálisan folyó CTG vizsgálatokat (magzati szívhangok és a méhösszehúzódások egyidejű, folyamatos figyelése), történjen az a sürgősségin, valamelyik szülőszobában, vagy a 3. emeleten. Ez alapján nagyjából tudják mire számítsanak, hol van szükség egy kis extra figyelemre, ki és mikor fog nagy eséllyel belépni a szülőszoba ajtaján.

Indokolt esetben olyan egyéb kiegészítéseket is használnak, mint a magzati fejbőrelektród (magzati EKG regisztrálása), bár ennek hatékonyságáról ahogy a szakirodalomban is, úgy itt is megoszlik a szülésznők véleménye. Nekem nagy élmény ezt élőben is látni, mert anno mikor a szakdolgozatomat írtam lázasan bújtam az összes erről szóló kutatást. :)

Érdekesség, hogy itt a kórtörténetre és/vagy az előző szülések esetleges komplikációira nem pörögnek rá túlságosan. Otthon ilyenkor elővigyázatosságból automatikusan leküldjük a kiterjesztett labort, berakjuk a branült, egyszóval okosan felkészülünk. Itt "amíg nincs baj, minek?" alapon működik a rendszer, amihez a másként edződött szervezetem kicsit nehezen szokik hozzá, de persze eszembe se jutna vitatkozni. Ahány ház annyi szokás. Csendben figyelek és tanulok. :)

A szülésvezetési csomagjukban alapból egy ollóval kevesebb van (egészségügyis olvasóim kikövetkeztethették a két olló közül vajon melyik hiányzik). És bár otthon mi is igyekszünk ezt nélkülözni, azért kéznél van; ha kell, hát kell, ezt el is magyarázzuk olyankor. :) Itt inkább utólag kozmetikáznak.

Köldökcsattok:
hagyományos (jobbra)
és a számomra teljesen új (balra)

Az általunk használt klasszikus köldökcsatt Észtországban idejétmúltnak számít, ritkán használják. Helyette egy puha szilikonos eszközzel zárják le a köldökzsinórt, amivel egyelőre még nem vagyok nagy barátságban, de azt hiszem ez is csak idő és gyakorlás kérdése lesz.

A kismamák és az újszülöttek teljes kórházi ruhatárat kapnak váltás hálóinggel, köntössel, papuccsal, tiszta alsóneművel, pelenkával. Az újszülött neve a szülők saját döntése, a kórházban nem kérdezik meg, semmilyen papírra nem kerül fel, a számítógépes rendszerben és a karszalagon "XY (édesanya) lány/fiúgyermeke" néven kerül rögzítésre, amihez automatikusan generálódik egy személyi igazolvány szám. Ez alapján tudják anyakönyveztetni később.

Az emeleten szülés után különböző árkategóriában lehet gyermekágyas szobát választani: kétágyas, egyágyas (itt az apuka plusz matracon aludhat), vagy családi szoba francia ággyal. Utóbbi inkább egy szállodai szobához hasonlít. Átlagosan mindenki 2 napot tölt itt szülés után. Az osztályon egy, maximum két szülésznő dolgozik, 24 órás váltásban, illetve hétköznap 8 órában plusz egy fő, szoptatási tanácsadóként.

Pelgulinna a WHO és az UNICEF által minősített bababarát kórház, ami azt jelenti, hogy nemzetközileg meghatározott 10 pont alapján működik az újszülöttek ellátása, különös tekintettel a szoptatásra. Amennyiben orvosilag nem indokolt mellőznek mindenféle mesterséges táplálási módszert (a cumisüveget és a cumit is), ösztönzik, segítik és oktatják az újdonsült anyukákat a szoptatásra. (Akit érdekel részlesen itt olvashat a bababarát kórházak szabályzatáról: https://szoptatasportal.hu/fejezetek-a-laktacios-szaktanacsado-kepzes-torzsanyagahoz/a-bababarat-korhaz-kezdemenyezes-kiterjesztese-az-ujszulott-ellatasra/) A jelenség otthon is létezik természetesen! :)

A gyakorlatom nagy részét a szülőszobán töltöm 3 szülésznő mentorálása alatt, akik gördülékenyen beszélnek angolul. Míg az első nap csak nézelődtem és igyekeztem minden fontos infót megjegyezni, addig a második műszakban már a szülőágy mellett találtam magam kesztyűben, startra készen. Mondhatni az első kommunikációs sokk itt ért, annak ellenére, hogy a kismama maga is külföldi volt. Rá kellett jönnöm, hogy ez más, mint otthon; idegen nyelv, kissé távolságtartó kulturális különbségek, egyszóval az embernek át kell kalibrálnia az agyát. Bevallom őszintén én sem voltam elég határozott, jobban a sarkamra kellett volna állnom, ha már így az elején ekkora lehetőséget kaptam. Nem mintha bármi is rosszul sült volna el, de néhány tucat otthoni szüléssel a hátam mögött pontosan éreztem, hogy tudok én ennél jobbat is. A második alkalommal már sokkal tudatosabban álltam oda, aminek meg is lett a pozitív eredménye! :)

A későbbiekben volt, hogy tolmácsolni kellett a kismamának, ami igen érdekes helyzeteket teremt a legvégső fázisban :D Ilyenkor törekszem a tömör, érthető, kissé activity-centrikus, de határozott angol kommunikációra. A kevesebb néha több. Megvannak a kulcsszavak, amik alapján nyelvtudástól függetlenül remélhetőleg értjük egymást, és bármennyire is szeretném bővebben megosztani együttérzésemet, az adott pillanatban, angol formátumba önteni mindezt sokkal bonyolultabb, mint mikor magyarul jön belőled a biztatás.
Sokszor hiányzik az utóbbi és kisebb lelkiismeret-furdalásom támad, mert olyan, mintha nem tennék bele apait-anyait, de bízom benne, hogy ez a kissé egyedi kommunikációs tréning sokat fejleszt majd a magyar nyelvű képességeimen.

Mindent összevetve nagyon élvezem a gyakorlatot, hatalmas pozitív csalódás volt, hogy külföldiként ilyen hamar ilyen közel engedtek a történésekhez, és különösen jó érzéssel tölt el, hogy (még ha nem is értek minden egyes szót) sok hasonlóságot vélek felfedezni az otthoni és az észt módszerekben, ami a szülésvezetést és a kismamákhoz való rendkívül empatikus, kedves hozzáállást illeti! (Még így nagyon az elején azt is meg merném kockáztatni, hogy van, amit mi otthon jobban csinálunk :) Bár lehet csak elfogult vagyok.)

Szülés után az újdonsült apukáké a megtiszteltetés,
hogy felhelyezzék a megfelelő színű korongot az adott naphoz. :)